Torták, új köntösben

A legelső fondanttal burkolt tortámat anyósomnak készítettem a 64 -ik születésnapjára. Igazából nem annyira szereti az édességet, de már annyira szerettem volna kipróbálni a fondant készítését, és ő volt az áldozatom ennek kipróbálására. Persze több kevesebb sikerrel készítettem el, szenvedtem vele rendesen. Egyáltalán nem ment olyan könnyedén mint a tortakirálynak, vagy a tortatúrában látott cukrászoknak. Nyilván nekem nyújtógépem nincs, de a tegnapi napig még normális fondantot sem voltam képes készíteni.  Vagy szakadt, vagy egész egyszerűen majdnem ledobta magát a tortáról. Együtt sírtam a tortával :) Na jó, a torta csak könnyezett. Aki készített már életében fondantot, pontosan tudja miről beszélek :) Viszont ahhoz képest, hogy rózsát is életemben először csináltam, azt hiszem büszke lehetek rá. Mindenesetre nekem nagyon tetszett. És ezeket még kézzel

készítettem, kanállal nyomkodtam a szirmokat. Meg a leveleket is. Azóta már beszereztem levél nyomdát is, meg rózsa nyomdát is, bár annyira nem vagyok vele megelégedve, mert képtelen vagyok olyan vékonyra nyújtani a masszát, hogy a szirom ne legyen vastag. De már dolgozom az ügyön, a fejemben már ott a terv, hogy tylose-t vegyek, és gumimasszát készítsek. Bár a tegnap készített fondantom elgondolkodtatott. Na jó, nem ömlengek tovább, közzéteszek pár tortafotót még.

 

Házassági évfordulónkra készült két évvel ezelőtt.

Unokaöcsém szülinapjára. Ez is két éve.

Milyen meglepő, ez is két éve készült, a fiam szülinapjára. Imád pókerezni. Azt hiszi, hogy nem tudom :)

Az alsó tortát tavaly a házassági évfordulónkra, a jobb oldalit  idén a férjem születésnapjára készítettem. Kicsit megviccelt a karácsony piros, nem erre számítottam :) De legalább rózsaszínbe látta a világot :)

A bal oldali idén édesapám születésnapjára készült. Ezen a tortán próbáltam ki először a plasztik csoki készítését. Nagyon könnyű vele bánni, és nem is nehéz az elkészítése.

A jobb oldali két éve, a fiam ballagására készült. Gépésznek tanult, ezért vannak rajta a fogaskerekek. Nem a kiszúróm volt rossz :) Lehet, hogy nem olyan szép, de arra emlékszem, hogy nagyon finom volt.

Ezt a tortát megszenvedtem, gyakorlatilag egy nap alatt kellett elkészítenem, úgy, hogy péntek délután kettőkor tudtam meg, hogy szombat délelőttre kész kell legyen. Egyáltalán nem voltam nyugodt. És boldog vagyok, hogy van egy nagyszerű férjem, aki higgadt tud akkor is lenni, ha én már összezuhantam. Könyv tortát kért a család, de még soha nem csináltam olyant. Igazából egészen jó lett, bár a csoki maszatolással kicsit olyan lett, mintha kalács lenne. De nem, ez torta :)

 

Ez a férjem szülinapjára készült, tavaly. Akkoriban rabjává vált az angry birds-nek, így természetes volt, hogy megpróbálom. A figurákban viszont a nagylányom segített, mert ahogy az elején írtam, kézműves téren szépen fogalmazva 2000 évet le vagyok maradva a fejlődésben. De legalább bevonhatom a családtagokat is a próbálkozásomba.

Ezeket készítettem tegnap. Ma van az ezüst lakodalmunk.  

Azóta is karácsony piros festékem van, mégis, most valahogy nem látom rózsaszínnek. Pedig hihetetlenül boldog vagyok, hogy ennyire sikerült. Már leírtam, hogy nem vagyok cukrász. Én is látom a hibákat, de lehet, hogy éppen azért, mert elfogadom őket, ezért teszik ez a torta ennyire. Elvileg szív alakú torta van a tetején, de miután én faragtam ki köralakból, ezért kicsit gömbölyded lett. Legalább hasonlít hozzánk. :) Magát a fondantot pillecukorból készítettem, amit szintén magam csináltam. Illetve nem dermesztettem meg a pillecukrot. Hanem rögtön begyúrtam nagyon lágyra. Hagytam kicsit szikkadni, hogy dolgozzon benne a zselatin. És nyújtás közben kizárólag keményítővel szórtam meg, nem porcukorral. Nagyon jól lehetett vele dolgozni.

Torták

Nos, ha már egyszer édesség őrültnek tituláltam magam, akkor ideje volna kicsit a sütikről és tortákról írnom.

Miután 3 gyermekem van, a legidősebb 24 éves, a középső 21, a legkisebb pedig 13 éves, akkor ha a számításaim nem csalnak, ha csak a gyerekek szülinapját nézem, átlagosan ennyi év alatt 50-60 tortát sütöttem meg, és ebbe nem számoltam bele a többi családtagot.

Fiatalként elég béna tortákat sikerült sütnöm, bár ha jobban belegondolok, ahhoz képest, hogy nem tudtam se sütni, se főzni mikor férjhez mentem, bizony ezek a torták sem voltak annyira bénák.

Évekig krémmel, vagy tejszínnel bevont tortákat készítettem, hiszen amíg sem internetem, sem tányéros tv-m nem volt, jobbnál jobb amerikai tortacsodákkal, addig csak abból tudtam építkezni, ami a fantáziámból kitellett. Hát, az meg nem sok sajnos. Ennek hiányától szenvedek még most is. A rajzkészségem meg egyenlő a nullával. Aki olvasta a Szent Johanna gimit, akkor csak annyit mondok, totál Reni feeling. Hát ez van. Viszont belekezdtem én is a tortacsodák gyártásába, több kevesebb sikerrel. Amit viszont tegnap készítettem, azt hiszem először az életben töltött el elégedettség. Persze nem tökéletes, de nem is baj. Nem vagyok cukrász. Bár az is lehet, hogy az utóbbi időben sikerült megszabadulnom a megszállottan vágyott tökéletességtől, ezért tetszik annyira. Remélem finom is lesz, de ez majd délután derül csak ki.

Nos akkor közzéteszek egy pár tortát, amit az utóbbi időben készítettem. Ez egy régebbi torta, 7 évvel ezelőtt készült. Ahogy már írtam, akkoriban nem tudtam a fondant létezéséről, vajkrémmel van a torta körbekenve, dióval megszórva. A vajkrémet én mindig besamellel készítem, és amikor az kihűl, akkor keverem a vajjal habosra. Ha jól emlékszem, ez a torta karamell krémes, a másik krémre nem emlékszem már. Valószínű, hogy vagy citrom, vagy csoki krém.

Találtam a képek között még egy tortát, ami nem fondantos, édesapám születésnapjára készítettem. Azért ez nem teljesen krém a tetején, mert vásároltam egy nagy áruházban méregdrágán marcipánt, és azt nyújtottam ki. Ez négy évvel ezelőtt volt. Az oldalára viszont már nem jutott, ezért kellett krémmel bevonnom.